Életfám ágacskái

Édes Istenem! Hálával telt szívvel köszönöm Neked, hogy ilyen színes élettel ajándékoztál meg engem. Életemnek egyetlen pillanatát sem kell megtagadnom, mert minden pillanata alakított valamit személyiségemen. Uram, Te jó gazda módjára kinyested életfámból a terméketlen ágakat, hogy termő ágai kiteljesedhessenek. Ma, fotóim rendezése közben kezembe akadt egy kép, amely 1985- ben Gdanskban készült, amikor katonaifjúsági delegációval Lengyelországban tölthettem két hetet. Magyar- lengyel barátságról szólni, már- már sztereotípiának tűnik. Tegnap volt szerencsém megnézni a közszolgálati televízióban sugárzott: II. János Pál a fehérruhás vándor című filmet. Bár lengyelországi utam során nem találkozhattam Vele, de megtapasztalhattam honfitársai szeretetét, tiszteletét. Jártam Krakkóban, ugyan nem léphettem át a székesegyház küszöbét, mert az akkoriban tiltott zóna volt a katonák számára, mégis megérintett valami, ami nyitottá tett lelkiségére. Tagadhatatlan az érdeme abban, hogy ma, egy szabad világban, hitünkre találva élhetünk. Közös szentünk: Árpádházi Szent Erzsébet ünnepére készülünk. Kiss Szaléz Baráti Körével Sárospatakra készülünk testvéri találkozóra Árpádházi Szent Erzsébet Nővéreihez. Életem lengyel ágacskája bizonyára tovább erősödhet. Hála Istennek!