Apró csodák

Vasárnappal megkezdődik az adventi várakozás időszaka. Karácsonytól, kicsik és nagyok egyaránt várják a csodát. Mert a csoda minden esztendőben eljön. Kétezer éve megszületett, köztünk járt, csodákat tett, életét adta értünk. Feltámadt halottaiból, de ránk hagyta csodatévő erejét, képességét. Születésnapja közeledtével élnünk kell képességünkkel. Még ma is égeti a szemem az az aprócska izzó szempár, amit a cigány sor utolsó, düledező házacskájában láttam, amikor átadtam ajándékaimat. Miért ne tenném újra és újra!

Segíthetek?

A minap, csúcsforgalom időszakában várakoztam Debrecen egyik legforgalmasabb utcájának gyalogátkelőjénél. Mellettem idős nénike várakozott. Egyik kezében megrakott guruló cekker, másikban görbebotja. Magam is nehezen, lassan mozgok, nekiiramodtunk. Segíthetek? Kérdeztem, majd hóna alá nyúlva indultunk a túlpartra. Kapkodni kellett lábainkat, mert a zöld lámpa máris villogott. Mellettünk kerékpárosok suhantak, szinte a szele is kimozdított bennünket egyensúlyunkból. Azután az autók iramodtak neki, csikorgó kerekekkel, dudálva, szitkozódva. Valahogy így vagyunk ezzel a közelgő karácsonyra várva. Mindannyian látjuk egyre nehezedő megélhetésünket. El vagyunk keseredve, vajon miből fogjuk megszépíteni ünnepünket. Én már régóta nem tudok versenyre kelni hozzátartozóimmal. Évek óta nem vásárolok karácsonyra. Helyette igyekszem másoknak adni. Mert mindannyian tudjuk: Ajándékot adni nagyobb öröm, mint kapni! Nyúljunk hát a hóna alá nélkülöző honfitársainknak! Gyakoroljuk a kérdést: Segíthetek?

Szent Erzsébet Ünnepe Gálospetriben

Számomra Karácsony várása Szent Erzsébet Napján elkezdődik. Így történt ebben az esztendőben is. November első napjaiban elkezdte ferences klubunk az adományok gyűjtését. Erzsébet vigíliájára megtölthettük „ kötényünket” ajándékokkal. Vonattal keltünk útra Ágnessel, klubtagunkkal. Gálospetriben, a Szentháromság Otthonban szívet melengető hangulatban fogadott az ünneplők vidám, boldog serege. Nyíregyházáról régen ismert óvónénik és családtagjaik baráti társasága szorgoskodott a konyhában és az asztalokat körbeülő gyermekek között. A felnőttek egyik része az ebéd elkészítésével foglalatoskodott, míg mások a gyermekekkel rajzoltak, játszottak. Jóízűen elfogyasztottuk ebédünket. Ebéd utáni sziesztámat a teraszon töltöttem. Novembert meghazudtoló erővel járta át minden porcikámat a melengető napsütés. Erzsike, az otthon vezetője szólított bennünket újra asztalhoz. Nyíregyházi barátaink tortával, süteményekkel megrakott tálcákkal, virágokkal köszöntötték Erzsébeteinket. Éljen soká! Énekelte a vidám társaság. Ragyogott a lelkünk. Szent Erzsébet csodája újra megtörtént. A köténykénkben hozott adományok rózsává változtak. Az egyiket Robikának, másikát Erikának hívják, és sorolhatnám tovább. Hiszen az igazi rózsák ezek a gyermekek, akik egy kicsit a mi közreműködésünkkel lesznek egykor a magyar közösség megbecsült tagjai, apák és anyák Erdély földjén. Látogatásaink során megtanítjuk Őket Krisztus szemével látni, Krisztus kezével adni, szívével szeretni. Ha Te is szeretnél megtanulni, keresd Kiss Szaléz Baráti Körét Debrecenben, a Szent Anna Közösségi Házban minden pénteken 17 órától!

Kétfilléres történetem

Szent Márton Napján ültem le, papírra vetni gondolataimat. Azon a napon, amikor a régmúltban a falusi gazdaság intézője összegezte a gazdaság eredményeit. Gondolatban magam is ezt teszem. Debrecenben létrehoztuk Kiss Szaléz Baráti Körét, amely ferences klub nem csak ferenceseknek. Nem egyszerűen ifjúsági klub, hiszen sorainkba hívtunk minden lélekben fiatal, megújulásra kész, az ifjúsággal az ifjúságért tenni akaró debreceni barátot. Lehetőséget kínálunk megismerni ferences életszemléletünket, nem titkolt célunk, életvezetési alternatívát adni ezzel ifjúságunknak. A Ferences Világi Rend Debreceni Kapisztrán Szent János Közössége évek óta féltő gondoskodással őrzi Debrecenben a ferences hagyományokat, értékeket. Májust írtunk, amikor közösségünk találkozójára hívtuk Makuch Mária Nénit, az egykori ferences ifjúság, még köztünk élő tagját. Nagy lelkesedéssel mesélt a ferences ifjúságról, elődeinkről: Krupa Sándor Kolumbán Atyáról, Kovács Kristóf ferences Atyákról. Azután kezembe akadt Kiss Szaléz Atya vértanúságának története. Az írás, szöveges változata volt, a Dunatáj Alapítvány 1994- ben készített Isten akaratában Kiss Szalézról és a Szaléz ügyről című dokumentum filmjének. Mélyen megérintett, megrázott. Szinte ágyékomban éreztem Szaléz Atya fájdalmát, amikor az Őt vallató ávós, meztelen tiszt ölébe ültetve kínozta. Mária Néni, beszámolója végén felsóhajtott: De kár, hogy nincsenek ferences szerzetesek a városban! Belém hasított a felismerés: Mi vagyunk a ferences szerzetesek! Nekünk kell tennünk azt, amit elődeink tettek egykor az ifjúságért. Közösségünk mellém állt. Kiss Szalézt választottuk példaképünknek, hiszen a gyónási titok vértanújaként életét adta az ifjúságért. Nem lehet, hogy neve, életpéldája a feledés homályába vesszen! Azt érezzük, hogy kommunikációs zavar van, a ma élő generációk között. Nem feltétlenül a fiatalok hibájából. Ma másképpen kell megszólítanunk a fiatalokat, mint egy évszázada. Meg kell tanulnunk az informatikát, otthonosan kell mozognunk az interneten, hogy ne legyünk „digitális analfabéták”! Azután, ha kell, velük együtt menjünk koncertre, vagy múzeumba. Hitünkről ne hittérítőként szóljunk, mutassuk meg értékeit az irodalomban, képzőművészetben, zenében. Magam, ötvenévesen túléltem egy agyvérzést. Saját bőrömön megtapasztalom nap mint nap, a létezés örömét. Miért ne adnám át másoknak! Bár pedagógus vagyok, tanítani egyetlen mondatot kívánok: Jót tenni jó! Az új tanév első napjaiban megalakult ferences klubunk. Nyugdíjazásom előtt a Tiszadobi Gyermekvárosban dolgoztam. A pedagógus ilyenkor sem Teszi le a lantot” Számtalan egykori növendékemmel, kollégámmal tartom a kapcsolatot. A tiszadobi gyerekek szövetkezetbe tömörítve, a Tiszadobi Szociális Szövetkezetben famunkával igyekeznek megkönnyíteni életkezdésüket. Készítettek ferences klubunknak egy keresztet, amivel adományokat gyűjtünk. Közösségünk évek óta támogatja Böjte Csaba Testvér Dévai Szent Ferenc Alapítványának Gálospetriben működő Szentháromság Otthonát. Magam egy kisfiút fogadott keresztszülőként anyagilag támogatok. Márton napon Debrecenben a Szent István Templomban gyűjtöttünk adományokat a gyerekeknek, a közelgő ünnepekre. Tóth László Atya a szentmisében éppen az özvegyasszony két fillérje példázatát hoza. Magunk is ezt tesszük. Odaadjuk a „ládafiából” előkotort utolsó fillérünket is. Nem vágyunk hírnévre, dicsőségre. Istennek legyen hála!

Segítség

Olvasom a Népszabadság felmérését a segítőkészség alakulásáról. Nem lepődöm meg. Magam is nagyon fontosnak tartom a család biztonságát. De saját biztonságom mellett azonos fontosságot tulajdonítok a társadalmi szolidaritásnak is. Ferences gondolkodásomban a rászorulók, elesettek segítése az elsők között szerepel. Ennek s

zellemében kezdeményeztem a két debreceni ferences templomban a Vigyük együtt a családok keresztjét címmel meghirdetett jótékonysági akciót. Korábbi adománygyűjtésünk eredményeként két alkalommal segíthettük a tiszadobi gyerekeket 12 ezer forinttal, a gálospetri gyerekeket ötezer forint ajándékkal. Mikulás és az évvégi ünnepek közeledtével újra ezt teszem. „Most segíts meg Mária” Imádkozom és teszem a dolgomat. Istennek legyen hála!

Gondolatok a töklámpásról

Kedves Testvérek! Miután a sokféle forrásból idézett különféle megnyilvánulások világossá tették, hogy nem csupán arról van szó, hogy "Azt hiszem, hogy Minden szentjeink az égben inkább arra biztatnának, hogy ne essünk kétségbe az olasz újságíró – talán túlbuzgó – cikkén", hanem az egész világot megmozgató, s nemcsak egyházi, hanem felelős állami és oktatási felelősök is - tapasztalat alapján - ellent mondanak az életet romboló erőknek, a ferences listán is hitünkhöz hűséges lezárás történjen. Az egyházunk tanítását nem lehet jópofáskodva elbagatelizálni, hanem éppen a mellette való kiállás és egyértelmű állásfoglalás a feladatunk. Szent Ferenc nagyon érzékenyen ügyelt arra, hogy hitünkhöz hűségesek legyünk, s magunkat ennek a hitnek a szolgálatára teljesen elkötelezzük. Ezért remélem, hogy testvérünk, véleményét felülbírálja és kiigazítja, megerősítve ezzel egész ferences családunkat a szentferenci lelkületben és szándékban. Tévedni emberi dolog, de ragaszkodni a tévedéshez, már sokkal több! Segítsük egymást, hogy hitünk hűségében megmaradhassunk, s valóban Isten országát építhessük! Testvéri szeretettel: Tihamér