Köztünk élő vértanúk

Szoboravatás és színpadi ősbemutató a Ferences Gimnáziumban Frajka Félix atya, iskolánk egykori tanára elgondolása volt, hogy a Tövis utcai ferences templom bejáratához készüljön műalkotás, mely a 7 ferences vértanúnak állít emléket, akik a második világháború végén, illetve a kommunista diktatúra idején váltak az Isten és az Egyház iránti gyűlölet áldozatává. Félix atya a feladatra Markolt Sebestyén fiatal szobrászt, iskolánk 1997-ben érettségizett diákját kérte fel. Egy márvány dombormű elkészülésének sok állomása van: először vázlatrajz és agyagminták, majd a tényleges alkotás készül el gipszből, végül ezt másolja át a szobrász a kőbe műszerekkel és gépekkel. A gipszalkotás is önálló mű, valódi művészi munka. Markolt Sebestyén ezt iskolánknak adja, Félix atya egyetértésével, aki örül, hogy arra a helyre kerül ez a mű, ahol ő egykor tanított. Kikről is van szó? Körösztös Krizosztom (1900–1944), Kovács Kristóf (1914–1944), Hajnal Zénó (1900–1945), Kiss Szaléz (1904–1 946), Lukács Pelbárt (1916–1948), Kriszten Rafael (1899–1952) és Károlyi Bernát (1892–1954). Mi közünk van ehhez a hét ferences vértanúhoz? Meggyilkolásuk után, a diktatúra idején a legteljesebb hallgatás övezte alakjukat, felejtésre voltak ítélve. Kortársaik az évtizedek alatt többnyire eltávoztak közülünk. Félix atya fiatal ferences növendékként még ismerhette őket. Boldoggá avatásuk folyamatban van. A háborúnak és a diktatúrának nemcsak azok az áldozatai, akiket meggyilkoltak. Majdnem minden családnak volt háborús halottja, másokat kitelepítettek, gulágra hurcoltak. Akik itthon maradtak, azokat is kifosztották, megfélemlítették. Milliók nőttek föl apátlanul. Generációk sínylették meg, hogy megcsonkított családban nevelkedtek, egész társadalmakat nyomorított meg az istentelen és embertelen ideológia. Nem kis szerepe van ennek abban, hogy ott tartunk, ahol vagyunk. Mindnyájan áldozatai vagyunk annak, ami a vértanúk vérét követelte. Ezért közünk van hozzájuk, még ha a nevüket nem is hallottuk mostanáig. Markolt Sebestyén alkotását szép ünnepség keretében helyezzük el a Ferences Gimnáziumban március 22-én, pénteken este 18 órakor. A gyülekezés alatt levetítjük a vértanúkról készült 22 perces filmet. Aki otthon szívesen megnézi, levetíti vagy továbbadja ezt a filmet, annak CD-n ajándékba adjuk. Ezt követően bemutatjuk a domborművet és pódiumbeszélgetés során elevenítjük fel az egyházüldözés korát. Majd Hajnal Géza Ördögárok című színdarabjának ősbemutatója következik. A szerző édesapja is börtönben volt az 50-es években, több pappal raboskodott együtt. Ez ihlette az érdekes, kétszereplős színdarabot. Az est körülbelül 21 óráig tart. Az előadáson 400 fő részére tudunk ülőhelyet biztosítani, szükség esetén még nagyjából 100 állóhely van (esetleg padon üléssel). A várható érdeklődésre való tekintettel előzetes jegyigénylésre van szükség március 10. vasárnapig a hajnalne.zs@gmail.com e-mail címen. Az est megrendezésének tetemes költsége van (szoborszállítás, építési munkálatok stb.). Ehhez lehetőség szerint adományt kérünk a résztvevőktől. Mindenkit szeretettel várunk adomány felajánlása nélkül is, ők tiszteletjegyet kérhetnek. Támogatói jegyet 1000, 2000, 3000, 4000, 5000 Ft, vagy más összeg felajánlásával lehet kérni. Kérjük, hogy az érdeklődők mihamarabb e-mailben jelezzék, hogy hány darab, és milyen fajta jegyet kérnek, és azt is, hogy kérnek-e CD-t? A március 22-i találkozás reményében szeretettel hívok mindenkit erre a különleges alkalomra! Szentendre, 2013. február 18. P. Lukovits Milán

A monitor előtt merengőkhöz

Mai gondolataimat egy vers idézettel kezdem: Internetes szerelem „Beteg vagyok édesanyám, gyógyíthatatlan beteg. Szőke fruska rabolta el az én árva szívemet. Éjjel-nappal csak merengek, a képernyőn keresem. Hátha máris megjelenik, végre belép kedvesem. Feltöltött ő egy fényképet magáról, s ez végzetem. Rátekintve elfog engem egy nagyon mély érzelem. Állandóan gondolok rád, web-kamerád vedd elő! Hadd lássalak szemtől-szembe, internetes királynő! Beteg vagyok, lásd, mit tettél, sok e-mailem hozzád száll. Legalább a chat-ra jönnél, sajgó szívem arra vár! Te gyógyítasz, nincsen más ír, az én fájó lelkemnek. Csak ha kacsód oly privit ír; nagyon-nagyon szeretlek! Minél előbb találkozzunk! Egy msn, jól jönne... Egyeztetni randevúnkat, én várok rád örökre! A monitor bekapcsolva éjjel-nappal azt lesem. Hej de nagyon ég bennem az internetes szerelem! Fáj a szívem, fáj a lelkem, olyan nagyon imádlak! Bánatos a könnyes szemem, ha neten nem látlak. Találkozunk, minél előbb, csókjaimat küldöm én..., Megyek hozzád a hét végén, mindörökké légy enyém! Lásd, hogy mit is küldök neked, máris megy egy sms. Árva lelkem azt üzeni, nagyon-nagyon szerelmes!” Szerző:/ Szuhanics Albert/ Forrás: poet.hu Az elmúlt napok történései ráirányították figyelmem az internet veszélyeire, csapdáira. Bizonyára sokak megdöbbentek a hírre, hogy egy fiatal, öngyilkosságra buzdított más fiatalokat. Magam, sokáig ódzkodtam az internettől, mert felesleges időpocsékolásnak tekintettem. Azután, amikor belekóstoltam a „tudás almájába”, már felmerészkedtem a virtuális országútra. Látom, milyen sokan szenvednek a magánytól, emberi kapcsolatok hiányától. Az internet erre adott egy választási lehetőséget, amivel jól vagy rosszul élünk, vagy visszaélünk. Mindig vigyázok arra, hogy csak annyi időt töltsek „online”, amennyi még nem visz rossz irányba. Csak valós emberi kapcsolataim ápolására használom. Igyekszem minél több időt tölteni a szabadban, a városban. Jó lenne belátnunk, hogy a „tudás almája”, ma az internet. Vigyáznunk kell, hogy ne váljék az eredendő bűnXXI. Századi változatává!