Áncsán József: Pater Noster

fekete könnycseppekként gyászba öltözött varjak ereszkedtek alá, lábuk földet ért, a temető biztonságot ígért, nyugalmat. a világ összes fájdalma,keserve gyűlt ma össze véreim velünk néhány illanó percre élcelődni életünk múló évein. arcotokban arcom látom tükröződni, néhány mély barázdát, melyet közös sorsunk szántott, emberivé téve minden ráncát. sosem harag, düh, gyűlölet rajzolta portrénk vonásait. együvé tartozás, jóság, szeretet, mosoly varázsa, megfoghatatlan hit, nem szerzés- tenni akarás mozgatta erős karjainkat fáradhatatlanul, amint nagyapám tanította atyáinkat, anyáinkat. az öreg útkaparó kubikus tizenegy éhes gyermekét etette. az élet tanította, nem pedagógus, családot teremtett, dolgát tette. a világ változik. apákat fiúk követnek, ki megtette dolgát távozik, kik temettek, eltemettetnek. sorsunk közös és különbözik. holnap te dobod a síromba a rögöt, de a biztos pont egyezik: Atyánk, ki leválaszt s összeköt Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! (Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.) Ámen.

Adjunk másoknak is egy kicsit az ünnep melegéből

A Világ már készülődik év végi szent ünnepeinkre: Az üzletek polcaira kikerültek a csokoládé Mikulások, szaloncukrok. A köztereinkre kikerültek a felújított karácsonyi fényfűzérek. Mi, ferencesek másként készülünk az ünnepekre. Valójában Árpádházi Szent Erzsébet, a Ferences Világi Rend védőszentjének ünnepével kezdődik karácsonyi ünnepkörünk. Kiss Szaléz Baráti Körével felvettük a kapcsolatot a sárospataki Árpádházi Szent Erzsébet Nővéreivel. Zsuzsanna Nővér azonnal meghívott bennünket kolostorukba, hogy bemutathassák kongregációjukat, mindennapjaikat Magyarországon. Megtudtuk, hogy két esztendeje négyen érkeztek Lengyelországból Sárospatakra. Zsuzsanna Nővér, eredeti foglalkozása óvónő. Ma szorgalmasan tanulja a magyar nyelvet és Egerben a Hittudományi Főiskolán hitoktatónak készül. Családja nehezen tudta elfogadni, hogy el kellett szakadniuk. De az első látogatásukat követően, látva boldogságát, azt mondták: Nekünk a Te boldogságod számít. Minden erőnkkel melletted vagyunk. Kis csapatunk Debrecenből 15 fővel kelt útra Sárospatakra vasárnap, az ünnepi szentmisénket követően. Megebédeltünk a városban, majd átsétáltunk a Szent Erzsébet Plébániára. Zsuzsanna Nővér prezentáció segítségével mutatta be kongregációjukat, majd ketten meséltek magukról. A hallgatóságarcából és számtalan kérdéséből kiolvasható volt feszült érdeklődésük, tiszteletük a Nővérek iránt. Ezt követően átsétáltunk a felújítás alatt álló kolostoruk kápolnájába. Így imádkoztunk: Uram, köszönöm kegyelmedet és irgalmasságodat. Tekintsünk vissza hálatelt szívvel még egyszer mindarra a jóra, amit Isten kezéből megkaptunk. Visszatekintve minden eddiginél jobban okunk van arra, hogy a mi szerető Istenünknek köszönetet mondjunk csodálatos segítségéért. A hálát, amivel Istennek tartozunk, semmi mással nem tudjuk bizonyítani, mint kötelességeink teljesítésével: szelídséggel, alázattal, türelemmel, Isten iránti nagy szeretettel, és hűséges, önfeláldozó szeretettel, a betegek, a nővérek, a szegények, és minden ember iránt. Soha nem változhat meg szívünk alázatos hitvallása: Csak az Isten kegyelme által vagyunk, akik vagyunk. Közös imánkat Nővéreinkkel közös énekünk zárta. A kolostorból a Szent Erzsébet Templomba vezetett utunk. Majd a nap zárásaként felsétáltunk a várba. Múltunk, történelmi hagyományaink, a Nővérektől tanultak arra ösztönöznek minket: Adjunk másoknak is egy kicsit az ünnep melegéből!

Életfám ágacskái

Édes Istenem! Hálával telt szívvel köszönöm Neked, hogy ilyen színes élettel ajándékoztál meg engem. Életemnek egyetlen pillanatát sem kell megtagadnom, mert minden pillanata alakított valamit személyiségemen. Uram, Te jó gazda módjára kinyested életfámból a terméketlen ágakat, hogy termő ágai kiteljesedhessenek. Ma, fotóim rendezése közben kezembe akadt egy kép, amely 1985- ben Gdanskban készült, amikor katonaifjúsági delegációval Lengyelországban tölthettem két hetet. Magyar- lengyel barátságról szólni, már- már sztereotípiának tűnik. Tegnap volt szerencsém megnézni a közszolgálati televízióban sugárzott: II. János Pál a fehérruhás vándor című filmet. Bár lengyelországi utam során nem találkozhattam Vele, de megtapasztalhattam honfitársai szeretetét, tiszteletét. Jártam Krakkóban, ugyan nem léphettem át a székesegyház küszöbét, mert az akkoriban tiltott zóna volt a katonák számára, mégis megérintett valami, ami nyitottá tett lelkiségére. Tagadhatatlan az érdeme abban, hogy ma, egy szabad világban, hitünkre találva élhetünk. Közös szentünk: Árpádházi Szent Erzsébet ünnepére készülünk. Kiss Szaléz Baráti Körével Sárospatakra készülünk testvéri találkozóra Árpádházi Szent Erzsébet Nővéreihez. Életem lengyel ágacskája bizonyára tovább erősödhet. Hála Istennek!