Ifjú szívekben élek

Tegnap, Attila barátomtól kaptam egy réges- régen készült fotót. Ez indított töprengésre. Ifjú, pályakezdőként 17 évet töltöttem a hadseregben. Katonai pályafutásom döntő részében, az ifjúság érdekvédelmében dolgoztam. De ha visszatekintek, egész életemben fiatalok nevelésében vettem részt. Édesanyám korán itthagyott bennünket. Testvéreim nevelésében is részt kaptam, amit örömmel tettem. Azután, amikor kikerültem a hadsereg kötelékéből, a gyermekvédelemben találtam új hivatást. Amikor egészségem megroppant, a Tiszadobi Gyermekváros nyugdíjasa lettem, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szentháromság Otthonában, Gálospetriben találtam gyermekeket, akik gyámolításra szorultak. Nem elégedhettem meg küldetésemmel, mert valami folyton hajt, új és új feladatok felé. Így vállaltam magamra, hogy Debrecenben, Kiss Szaléz Baráti Köre néven, ferences klubot szervezzek. Mert hiszem, ha nyomot akarunk magunk után hagyni a világban, akkor a fiatalok felé kell fordulnunk. Ady Endre versét idézem: Ifjú szívekben élek „Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak s ifju hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Igen, én élni s hóditani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér föl már szitkozódás, piszok: Lyányok s ifjak szívei védenek.