Vértanú sorsú papok napja

A Szenttéavatási Kongregációnál két magyarországi vértanúügy van folyamatban: a ciszterci novícius, majd szombathelyi egyházmegyés pap, Brenner János, valamint a hét ferences szerzetes pere. A kivizsgálás időszakának fontos része, hogy tiszteletük egyre inkább elmélyüljön a hívek körében, ezért a szombathelyi püspökség, a ferencesek és a ciszterciek március 8-án közösen megrendezik a vértanú sorsú papok napját a Budai Szent Imre Gimnáziumban és templomban (XI. Villányi út 25–27). A vértanúk vére az egyház magvetése – tartja a régi mondás. A nagyböjti lelki nap középpontjában a vértanúk tisztelete, példája áll majd. A programok 10.45-kor kezdődnek a gimnázium dísztermében. Zsolozsma keretében hangzik el Veres András püspök katekézise, amit a Brenner Jánosról és a most hatvan éve elhunyt Károlyi Bernátról szóló film bemutatása követ. Alkalom nyílik szentségimádásra, szentgyónásra is. 13.45-kor azoknak a beszámolóit hallgathatják meg, akik jelen voltak Isten szolgái életének egy-egy szakaszánál – többek között Mádl Dalma, Brenner József, Olofsson Placid és Paskai László bíboros –, illetve tanúságot tesznek a boldoggáavatási per folyamatában résztvevő személyek is. Így személyes közelségbe kerülhetünk Brenner János (+1957), Körösztös Krizosztom (+1944), Kovács Kristóf (+1944), Hajnal Zénó (+1945), Kiss Szaléz (+1946), Lukács Pelbárt (+1948), Kriszten Rafael (+1952) és Károlyi Bernát (+1954) életszentségéhez. Budapesten először lehet majd megtekinteni Brenner János véres karingjét, amit az őt ért gyilkos késszúrások idején viselt. Bemutatják Paskai László bíboros misszáléját, amelyből Hajnal Zénó a vértanúsága előtt misézett a nagyatádi templom kriptájában, valamint azt a keresztet, amelyről 1950 júniusában, Hatvanban egy ávós letaposta a korpuszt. Kiállítják azokat az arcképeket, amelyeket a sopronkőhidai fogvatartottak készítettek a vértanúk ott létesített emlékhelye számára. A nyolc szerzetespap boldoggá avatásáért Erdő Péter bíboros vezetésével 15 órakor mutatnak be ünnepi szentmisét a budai Szent Imre-templomban. A liturgiában azokat a kelyheket használják majd, amelyekkel Isten szolgái közül többek az elhurcolásuk előtti napokban miséztek. Veres András püspök, Dékány Sixtus ciszterci apát és Kálmán Peregrin ferences viceposztulátor várja azon települések hívő közösségeit, ahol Isten szolgái születtek, éltek, működtek, a ciszterci és ferences plébániák, iskolák tagjait, a budapestieket és minden nagyböjti megújulásra váró hívőt, hogy március 8-án kapcsolódjanak be a megemlékezésbe a vértanú sorsú papokról – írja Szerdahelyi Csongor. Ferences Sajtóközpont/Magyar kurír

Az "Eredendő Jó" felfedezése

Advent időszakában elérkeztünk Örvendezés Vasárnapjához. Szombaton Kiss Szaléz Baráti Körével Gálospetribe látogattunk a Szent István Plébánia gyermekeivel. Nagy örömömre szolgált látnom, hogy elgondolásunk a ferences klub működéséről kezdi meghozni gyümölcseit. Amikor életre hívtuk, úgy fogalmaztam: Csak egy tőmondatot szeretnék megtanítani, tudatosítani a fiatalokkal: „Jót tenni JÓ!” A gyerekek, szüleikkel adományt gyűjtöttek a gálospetri gyerekeknek. Szombaton reggel mikrobusszal indult útnak Gálospetribe hat felnőtt, négy gyermek, hogy másoknak is adjunk egy kicsit az ünnep melegéből! Erzsike, a Szentháromság Otthon vezetője bemutatta az otthon mindennapi tevékenységét. Tóth László Atya és a fiatalok adventi imáit, műsorát lelkes közönség figyelte. Finom ebéddel láttak vendégül az otthon lakói. Az ebédet követően a Gálospetri gyerekek pásztorjátéka csalt mosolyt a jelenlévők arcára. Az ember egész életében a „Nagy Ő”- t keresi, aki társa lehet élete végéig. Ugyanakkor sokszor ismeretlen számára a „Nagy Én”. Pedig az ember eredendően jónak születik, csak a társadalom változtatja rosszá, tanítja Rousseau. Hiszem, hogy a velünk utazó gyerekek megismerték az eredendő Jóságot önmagukban.

Az utazó pásztor

Film készült az egy esztendeje elhunyt Miszori Zoltán atyáról. A film vetítését a nagy érdeklődésre való tekintettel már harmadszor ismétlik meg a Savaria moziban. Kivel ne fordult volna elő az, hogy egy reggel, mondjuk egy kollégiumi szobában, miközben előtte való nap még világmegváltó terveket szőtt, egyszer csak rádöbben, hogy „ki vagyok én”, mit keresek én itt? Biztos, hogy jó helyen vagyok? Aztán a döbbenet utáni kezdeti derengés múltával megszületik a döntés. Ha elő is fordult hasonló velünk, a fellángolás esetleg egy gyenge fogadalommal ért véget. A mackónadrágos fiatal, erőteljes, erdőmérnöknek tanuló fiatalember viszont komoly út elé állította életét, amelynek folytatása attól a reggeltől, annak ellenére, hogy menyasszonya volt, már nem volt kétséges. Gyökeresen megváltoztatta Miszori Zoltán életét és sok ezer másik ember életét ezzel együtt. Látomása volt, leszállt hozzá a szentlélek, ez sohasem derül ki, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az egyházi középiskolában végzett fiatalember soha nem volt messze az egyháztól, és valószínűleg alaptermészetébe már bekódolták az elkötelezettséget, a hűséget, a szeretet, a derűt, és a természet tiszteletét. Azért merem ezt állítani annak ellenére, hogy személyesen soha nem találkoztam Zoltánnal, tehát teljesen előítélet mentesen lehet teljesen tiszta a véleményem, miután megtekintettem a Murai Gábor rendezte Pásztor című dokumentumfilmet. Azt a filmet, amely Miszori Zoltánról szól, amelyben nagyon sokan megszólalnak, és mesélnek, emlékeznek Zoltánról, majd Zoltán atyáról, a lelkipásztorról, a kezdetektől a halálos ágyáig. Rengetegen megszólalnak a filmben, amivel nem az alkotók emberfeletti munkáját szeretnénk dicsérni, hanem azt, hogy általa átfogó képet kaphattunk a szentéletű atyáról. A teljesség igénye nélkül említjük csak Kiss László nevét, Reisz Pál ferences rendfőnökét, Kovács Olivér erdőmérnökét, Dr Márfi Gyula érsekét, Kovács Lajos Bánk ferences szerzetesét, Csire Imre nevét, Gombos Tibor Bálint plébánosét, Bérces Edit ultrafutó világbajnokét, Dr Szőke Zoltánné, Szőke Attila és Szőke Dia neveit, Márkus Sándorét, a zsidó hitközség elnökéét, Lendvai Rezsőét, valamint a filmben szereplő sok-sok fiatalét. Valamennyien arról mesélnek a filmben, hogy Zoltán atya mennyire imádságos és egyben kötetlen ember volt, akit nagy szeretettel vettek körül hívei. Szerette és tisztelte a természetet, jó sokat futott az erdőben egyedül és társaságban. Ám ilyenkor is imádkozott. Futás közben egyedül, és ha megálltak, akkor közösen is. Rendszeresen vezetett gyalogtúrát, zarándoklatot Mariazellbe. A kezdeti kis csapat évről-évre duzzadt, sokan csatlakoztak hozzá. Imádkoztak közben kéz a kézben, sokszor körbe állva akár kilencvenen is, és már nem is csodálkozunk, hogy a kör közepén mindenki ott érezte a Jóistent. Paptársa szerint annak ellenére, hogy kötetlen volt, a liturgia előírásait mindig tiszteletben tartotta. Misén vagy a közelében sokan úgy érezték, hogy ott az Isten, neki nem lehetett nem elhinni a hitet. Egy orvos nyilatkozta, hogy miután megismerte, számára a gyónás már nem csak egy kipipálni való cselekedet volt többé. Akaratát senkire nem erőltette rá, ő csak utat mutatott, a döntést már rábízta. Egyszerűséggel és derűvel szemlélte a világot. Inkább volt lelkipásztor, mint plébános, aki életét csak átutazásnak tekintette ebben a világban. Egy pap mindenhol pap. Még a betegágyon is. A megváltoztathatatlan elfogadása után tudatosan készült Istennel való találkozásra. Talán ezek a filmkockák és interjúk a legmegrázóbbak a filmben. Kiderül, hogy a halálos beteg Zoltán atya utolsó óráiban is másokba öntött erőt, bátorítást, holott neki lett volna a legnagyobb szüksége rá. Rendkívüli lelki sokkot okozott annak a takarítónőnek a vallomása, aki azon az osztályon teljesített szolgálatot, ahol Zoltán atya haldoklott. Elmondta, hogy korábban nem ismerte a beteget, de nyugalma, derűje, Istenszeretete, amit érzett körülötte, megváltoztatta lelki életét. Azóta rendszeresen jár templomba, rendszeresen imádkozik. Szinte megmagyarázhatatlan az az emberi szeretet, empátia, amit életében adott, és amit a halálos ágyán a sok-sok rendtársától, híveitől, barátaitól kapott. Itt az anyagi dolgok már értelmüket és értéküket vesztik, itt egy sokkal magasabb szintű és összetettebb, szinte felfoghatatlan összefüggésről lehet szó, ami manapság egyre inkább hiánycikké vált a világban. A Pásztor című filmet szombaton vetítette a Savaria mozi. Nem is nagyon emlékeznek, hogy mikor volt már ekkora érdeklődés egy vetítés iránt. Sokan nem jutottak be a nézőtérre, ezért szeptember 7-én megismétlik a vetítést. A filmet készítette a Pannónia Pictures, Murai Gábor rendezte, és Dr Asbóth Mária volt a gyártásvezető producer.

Áncsán József: Pater Noster

fekete könnycseppekként gyászba öltözött varjak ereszkedtek alá, lábuk földet ért, a temető biztonságot ígért, nyugalmat. a világ összes fájdalma,keserve gyűlt ma össze véreim velünk néhány illanó percre élcelődni életünk múló évein. arcotokban arcom látom tükröződni, néhány mély barázdát, melyet közös sorsunk szántott, emberivé téve minden ráncát. sosem harag, düh, gyűlölet rajzolta portrénk vonásait. együvé tartozás, jóság, szeretet, mosoly varázsa, megfoghatatlan hit, nem szerzés- tenni akarás mozgatta erős karjainkat fáradhatatlanul, amint nagyapám tanította atyáinkat, anyáinkat. az öreg útkaparó kubikus tizenegy éhes gyermekét etette. az élet tanította, nem pedagógus, családot teremtett, dolgát tette. a világ változik. apákat fiúk követnek, ki megtette dolgát távozik, kik temettek, eltemettetnek. sorsunk közös és különbözik. holnap te dobod a síromba a rögöt, de a biztos pont egyezik: Atyánk, ki leválaszt s összeköt Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! (Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.) Ámen.

Adjunk másoknak is egy kicsit az ünnep melegéből

A Világ már készülődik év végi szent ünnepeinkre: Az üzletek polcaira kikerültek a csokoládé Mikulások, szaloncukrok. A köztereinkre kikerültek a felújított karácsonyi fényfűzérek. Mi, ferencesek másként készülünk az ünnepekre. Valójában Árpádházi Szent Erzsébet, a Ferences Világi Rend védőszentjének ünnepével kezdődik karácsonyi ünnepkörünk. Kiss Szaléz Baráti Körével felvettük a kapcsolatot a sárospataki Árpádházi Szent Erzsébet Nővéreivel. Zsuzsanna Nővér azonnal meghívott bennünket kolostorukba, hogy bemutathassák kongregációjukat, mindennapjaikat Magyarországon. Megtudtuk, hogy két esztendeje négyen érkeztek Lengyelországból Sárospatakra. Zsuzsanna Nővér, eredeti foglalkozása óvónő. Ma szorgalmasan tanulja a magyar nyelvet és Egerben a Hittudományi Főiskolán hitoktatónak készül. Családja nehezen tudta elfogadni, hogy el kellett szakadniuk. De az első látogatásukat követően, látva boldogságát, azt mondták: Nekünk a Te boldogságod számít. Minden erőnkkel melletted vagyunk. Kis csapatunk Debrecenből 15 fővel kelt útra Sárospatakra vasárnap, az ünnepi szentmisénket követően. Megebédeltünk a városban, majd átsétáltunk a Szent Erzsébet Plébániára. Zsuzsanna Nővér prezentáció segítségével mutatta be kongregációjukat, majd ketten meséltek magukról. A hallgatóságarcából és számtalan kérdéséből kiolvasható volt feszült érdeklődésük, tiszteletük a Nővérek iránt. Ezt követően átsétáltunk a felújítás alatt álló kolostoruk kápolnájába. Így imádkoztunk: Uram, köszönöm kegyelmedet és irgalmasságodat. Tekintsünk vissza hálatelt szívvel még egyszer mindarra a jóra, amit Isten kezéből megkaptunk. Visszatekintve minden eddiginél jobban okunk van arra, hogy a mi szerető Istenünknek köszönetet mondjunk csodálatos segítségéért. A hálát, amivel Istennek tartozunk, semmi mással nem tudjuk bizonyítani, mint kötelességeink teljesítésével: szelídséggel, alázattal, türelemmel, Isten iránti nagy szeretettel, és hűséges, önfeláldozó szeretettel, a betegek, a nővérek, a szegények, és minden ember iránt. Soha nem változhat meg szívünk alázatos hitvallása: Csak az Isten kegyelme által vagyunk, akik vagyunk. Közös imánkat Nővéreinkkel közös énekünk zárta. A kolostorból a Szent Erzsébet Templomba vezetett utunk. Majd a nap zárásaként felsétáltunk a várba. Múltunk, történelmi hagyományaink, a Nővérektől tanultak arra ösztönöznek minket: Adjunk másoknak is egy kicsit az ünnep melegéből!

Életfám ágacskái

Édes Istenem! Hálával telt szívvel köszönöm Neked, hogy ilyen színes élettel ajándékoztál meg engem. Életemnek egyetlen pillanatát sem kell megtagadnom, mert minden pillanata alakított valamit személyiségemen. Uram, Te jó gazda módjára kinyested életfámból a terméketlen ágakat, hogy termő ágai kiteljesedhessenek. Ma, fotóim rendezése közben kezembe akadt egy kép, amely 1985- ben Gdanskban készült, amikor katonaifjúsági delegációval Lengyelországban tölthettem két hetet. Magyar- lengyel barátságról szólni, már- már sztereotípiának tűnik. Tegnap volt szerencsém megnézni a közszolgálati televízióban sugárzott: II. János Pál a fehérruhás vándor című filmet. Bár lengyelországi utam során nem találkozhattam Vele, de megtapasztalhattam honfitársai szeretetét, tiszteletét. Jártam Krakkóban, ugyan nem léphettem át a székesegyház küszöbét, mert az akkoriban tiltott zóna volt a katonák számára, mégis megérintett valami, ami nyitottá tett lelkiségére. Tagadhatatlan az érdeme abban, hogy ma, egy szabad világban, hitünkre találva élhetünk. Közös szentünk: Árpádházi Szent Erzsébet ünnepére készülünk. Kiss Szaléz Baráti Körével Sárospatakra készülünk testvéri találkozóra Árpádházi Szent Erzsébet Nővéreihez. Életem lengyel ágacskája bizonyára tovább erősödhet. Hála Istennek!

Égig érő tekintet

Vasárnap délután Kiss Szaléz Baráti Köre 15 fővel ellátogatott Debrecenben a Déri Múzeum Munkácsy Termébe, hogy Európában egyedülálló módon, fényjátékkal egybekötött bibliai tárlatvezetésen ismerje meg Munkácsy Krisztus Trilógiájának titkait. Számomra a legnagyobb hatást Golgota című festménye váltotta ki. Néztem Jézus Krisztus tekintetét a kereszthalála előtti pillanatban. Az Atyára nézve fájdalmasan kérdezi: Miért hagytál el engem? Az Evangéliumokból felsejlenek előttünk Jézus Krisztus életének misztériumai, de ez a tekintet megváltoztatta, hiszem, hogy napjainkban is megváltoztatja a világot. Jézus megmutatja a „tökéletes embert”, aki arra hív, hogy kövessük Őt imáinkban, tetteinkben, szegénységünkben, nélkülözésünkben, üldöztetésünkben és halálunkban is. Egyszerű, halandó ember számára felfoghatatlan ez a pillanat. Az Atya, egyetlen, szeretett Fiát áldozza fel értünk, emberekért. A Fiú elfogadja sorsát. Mi ez, ha nem feltétel nélküli szeretet? Tudunk- e mi így szeretni? Ott, a Munkácsy Teremben nem kaptunk mindenre választ, de továbbgondolásra késztetett. Nekünk is égig érő tekintettel kellene élnünk életünket. Higgyük, hogy Jézus a Messiás, Isten Fia, s a hit által életünk legyen az Ő nevében.