"Zöldfülűek" reménysége

Ady Endre sorait idézem, amikor visszaemlékszem az elmúlt napok történéseire:

„Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.”
A hangulat magával ragadott.
Testem még melengető napsugár járja át, de a tölgyfáról lehulló vérvörös falevelek az elmúlást idézik.
Tudom, alternatív életenergia források után kell néznem, hogy a közelítő telet átvészeljem.
Nagyot sétáltam a Nagyerdő tölgyei alatt.
A Békás tó békés víztükrét tőkésrécék hullámai fodrozták.
Nagyerdei sétámat követően, a Nagytemplom mögötti Romkert kávézóba siettem.
A Debrecen Dixiland Jazz Band évadnyitó Klubkoncertjére siettem.
A kávéházi teraszokon, a nyárias idő áldásait élvező túristák üldögéltek, hallgatták a kellemes zenét.
A Romkert Kávézóban a megszokott családias légkör fogadott.
A hosszú nyári szünet miatt, már szinte elvonási tüneteket észleltem magamon.
A fergeteges dixie ritmusok energiát pumpáltak lelkembe.
A ferences klubunk élete, lassan beindul.
A kezdetnél fontosnak tekintettük, hogy megkoszorúzzuk a Debreceni Ferencesek emléktábláját.
A klubtagok, ferences közösségünkkel karöltve Hajdúsámsonba utazott, ahol megemlékeztünk a közösség alapítójáról. Verdung József fr. Gellért Atyáról.
Idősebb testvéreink felidézték Gellért Atya alakját, derűs szellemét.
Irmuska Nővérem csillogó szemekkel mesélte, hogy a mindig viccelődő Gellért Atya szokása volt, hogy meghúzgálta a fiatalok fülét:
„Zöldfülűek”
Ma, amikor elmélkedem, arra gondolok, természetes, hogy erőt merítünk elődeink példájából.
Jövőnket akkor ragyogja be fény, ha az elődeinktől kapott tüzet megőrizzük, továbbadjuk!

Kiss Rigó László ünnepi miséje a Szobori Búcsún

Alig vannak manapság igazi példaképek, majmok, pojácák és bohócok hadát istenítik milliók, ezért is fontos megemlékezni a szentekről, köztük Máriáról is – jelentette ki Kiss-Rigó László megyés püspök Ópusztaszeren, ahol Mária születésnapját ünnepelték a Szobori búcsún.

Egy ősi hagyomány folytatásának szándékával rendezik meg évről-évre a Szobori Búcsút Mária születésnapját ünnepelve. A monostornál megyés püspök a jelenlévők mellett azoknak a kisebb közösségeknek, családoknak és településeknek ajánlotta fel a szentmisét, akik képviseltették magukat. Kiss-Rigó László hangsúlyozta, a liturgiában csak az Mária ésKeresztelő János születéséről emlékeznek, a többi szentek egy ünnepe van, haláluk napja, ami megdicsőülésük napja is a keresztények számára. Elmondta, sokan tévesen azt hiszik, hogy azok a szentek, akik fél méterrel a föld fölött lebegtek életük során, vagy okkult jelenségek kísérték mindennapjaikat. Ezzel szemben az igazi szenteknek azok, akiknek sokkal több nehézséggel kellett megküzdeniük, és helytálltak, s a bűn helyett a szeretetet választották.

„Azért érdemes a szentekről beszélni, mert ma olyan időket élünk –remélhetőleg nem túl sokáig – amikor nemcsak, hogy szentek nincsenek, vagy alig vannak köztünk, hanem igazi példaképek sincsenek. Nagyon sok majom, pojáca, bohóc létezik, akiket tömegek, milliók, sokszor tízmilliók vagy annál is többen sztárolnak” – jelentette ki a megyés püspök. Kiss-Rigó László megjegyezte, Máriát sem azért tiszteljük, mert ő Jézusnak édesanyja. Felidézte, hogy házasságkötésekor abba a szégyenbe keveredik, hogy nem a férjétől van a gyermek. Jézus születése után pedig a gyermek és a család életét kellett mentenie az állami szervezett gyilkosság elől. Idegenben kellett mindent elölről kezdenie, s életét élnie.

A megyés püspök hangsúlyozta, Mária nagyságát nem az adja, hogy ő lett a kiválasztott, hanem ő volt, aki leginkább nyitott szívvel fogadta be Isten szavait, és leginkább együttműködve vele élte életét. A szentektől nem valami olyasmit várunk, mint egy amerikai nagybácsitól, de példájukat követve közbenjárásukat kérhetjük. „A szentek, köztük Mária példája is azt mutatja meg igazán, hogy az emberi élet adott pontján a boldogságindex nem attól függ, hogy mennyit sikerült összeharácsolni, akár becsületesen összegyűjteni, milyen társadalmi megbecsülést, karriert sikerült elérni, hanem elsősorban attól, hogy mennyire sikerült minden külső körülménytől függetlenül együttműködni azzal az isteni szeretettel, ami mindannyiunk számára adott” – fogalmazott Kiss-Rigó László. Emlékeztetett, Máriát nem fájdalmas, búskomor jelzőkkel illetik, hanem boldogságosnak nevezik. A boldogság igazi forrása nem a külső, hanem az a belső körülmény, ami annak a függvénye, hogy mennyire sikerült Isten kegyelmével és szeretetével együttműködni. Ezt mutatják meg a szentek, köztük Mária is, aki bizonyította, nem kötelező bűnben élni. Ha valaki romlott világban él, nem szükségszerű, hogy besározódjon.

Korunk Szava

A z 1930- as években létezett egy újság az ifjú katolicizmus témakörében.
Szerkesztéséért, kiadásáért Széchenyi György volt felelős.
Szerkesztői között ott található Pater Kiss Szaléz és védőszárnyai között nevelkedő ifjú követői.
Debrecenben, 2012 szeptemberében megalakult:
Kiss Szaléz Baráti Köre.
Elhatározott szándékunk, hogy felelevenítjük régi hagyományainkat, megszólítjuk a lélekben ifjú, megújulásra kész magyar honfitársainkat.