Égig érő tekintet

Vasárnap délután Kiss Szaléz Baráti Köre 15 fővel ellátogatott Debrecenben a Déri Múzeum Munkácsy Termébe, hogy Európában egyedülálló módon, fényjátékkal egybekötött bibliai tárlatvezetésen ismerje meg Munkácsy Krisztus Trilógiájának titkait. Számomra a legnagyobb hatást Golgota című festménye váltotta ki. Néztem Jézus Krisztus tekintetét a kereszthalála előtti pillanatban. Az Atyára nézve fájdalmasan kérdezi: Miért hagytál el engem? Az Evangéliumokból felsejlenek előttünk Jézus Krisztus életének misztériumai, de ez a tekintet megváltoztatta, hiszem, hogy napjainkban is megváltoztatja a világot. Jézus megmutatja a „tökéletes embert”, aki arra hív, hogy kövessük Őt imáinkban, tetteinkben, szegénységünkben, nélkülözésünkben, üldöztetésünkben és halálunkban is. Egyszerű, halandó ember számára felfoghatatlan ez a pillanat. Az Atya, egyetlen, szeretett Fiát áldozza fel értünk, emberekért. A Fiú elfogadja sorsát. Mi ez, ha nem feltétel nélküli szeretet? Tudunk- e mi így szeretni? Ott, a Munkácsy Teremben nem kaptunk mindenre választ, de továbbgondolásra késztetett. Nekünk is égig érő tekintettel kellene élnünk életünket. Higgyük, hogy Jézus a Messiás, Isten Fia, s a hit által életünk legyen az Ő nevében.

Fáradhatatlanul

Akit az Isteni kegyelem egyszer megérintett, fáradságot nem kímélve azon munkálkodik, hogy újra és újra találkozhasson Megváltójával. Csaba Testvér egyik elmélkedésében azt mondja: Az Örök Élet zarándokai vagyunk. Amikor elérjük utunk egyik magasságát, Isten tüzet gyújt a talpunk alá, hogy újra és újra útrakeljünk. Az én életem is ilyen zarándokútként értelmezhető. Amikor megfáradok, fájdalmak intenek lassításra, eszembe jut csíksomlyói zarándokutam, a Hármashalom Oltárhoz való felkapaszkodásom. Zihálva kapkodtam a levegőt, erőm időnként elhagyni látszott, de ilyenkor mindig volt valaki, aki a hónom alá nyúlt, vagy vizet locsolt felforrósodott homlokomra. Ma is ez a fáradhatatlan munkálkodás jellemzi életem. Amikor utam egy magasabb szintre eljut, bizseregni kezd talpam alatta talaj. Utam önmagam választom, de Isten erőt, társakat ad, hogy eljuthassak Hozzá. Dicsőség a magasságban Istennek!

Gálospetri ősz

Az ember életének vannak Isteni kegyelemtől érintett napjai. Ilyen időszaka volt életemben az elmúlt hétvége. Hónapok óta nem volt lehetőségem, hogy felkeressem fogadott keresztfiamat Gyurikát Gálospetriben. Vonatra szálltam apró ajándékaimmal. Szombaton délben érkeztem a Szentháromság Kollégiumba. Mindenütt apró kezek szorgoskodtak. A kicsik már „Angyalváró” képeket, ajándékokat készítettek, a nagyobbak a felnőttekkel vagy a konyhai befőzésben segítettek, vagy János Gazdával az állatok ellátásában szorgoskodtak. János és Erzsike büszkén mutatták munkájuk gyümölcseit: A télire eltett befőtteket, savanyúságokat, zöldségeket, a megtelt fagyasztószekrényt, A kicsi kecskét, az udvaron kapirgáló szárnyasokat, az ólban röfögő kolbásznakvalót, a tapsifüleseket. Rózsafűzér Havában Gyurikának rózsafűzéremet vittem ajándékba. Soha nem mulasztom el, hogy lelki táplálékot is vigyek. Gondolataim befogadásra találtak, mert Gyurikával folytatott beszélgetésünk végén hozzám fordult: Józsi Bácsi, ugye a te szívedben is ott él Jézus? Igen és örül Nektek, vigyáz Rátok.

Nézz a szemembe!

Nézz a szemembe!

Hitetlen Tamások vagyunk

Az elmúlt időszak Hitről, keresztről szólt életemben. Múlt szombaton este, szatmári zarándokutunk zárásaként Nyíradonyból hoztuk magunkkal egyházmegyénk Hit Évére készített Zarándokkeresztjét. Az elmúlt napokban a zarándokkereszt előtt imádkoztunk a Szent István Templomban. Tegnap este a közösséggel megtekintettük a Hitetlen Tamás című filmet. Ma erről gondolkodom. Nem vagyunk- e magunk is Hitetlen Tamások? Természetesnek tartom, hogy magam ateistaként úgy gondoltam: Az létezik, amit megérinthetek, látok. Hívő, elkötelezett emberként is elbizonytalanodunk olykor, fontos hát, hogy akiknek megadatott, hogy láthattuk, hallhattuk Őt, megosszuk másokkal. Számomra ilyen személyes találkozás volt, amikor a klinikai halál állapotában találkoztam Megváltónkkal. Olyan hívogató volt a halál, de Ő azt mondta nekem: Te még nem mehetsz tovább, mert befejezetlen feladatod van. Amikor félelmeimet elmondtam, azt mondta: Ne félj, mert veled leszek az idők végezetéig. Amikor erőm megfogyatkozik erre gondolok. Ma, amikor a Lelki Egészség Világnapja van, arra gondolok, hány embernek van szüksége erre a biztatásra. Az ember hajlamos arra, hogy átadja magát a mindent elsöprő önsajnálatnak. Pedig csak fel kellene idéznünk, mit élt át Megváltónk értünk! Ne féljetek!

Hitetlen Tamások vagyunk