Hitetlen Tamások vagyunk

Az elmúlt időszak Hitről, keresztről szólt életemben. Múlt szombaton este, szatmári zarándokutunk zárásaként Nyíradonyból hoztuk magunkkal egyházmegyénk Hit Évére készített Zarándokkeresztjét. Az elmúlt napokban a zarándokkereszt előtt imádkoztunk a Szent István Templomban. Tegnap este a közösséggel megtekintettük a Hitetlen Tamás című filmet. Ma erről gondolkodom. Nem vagyunk- e magunk is Hitetlen Tamások? Természetesnek tartom, hogy magam ateistaként úgy gondoltam: Az létezik, amit megérinthetek, látok. Hívő, elkötelezett emberként is elbizonytalanodunk olykor, fontos hát, hogy akiknek megadatott, hogy láthattuk, hallhattuk Őt, megosszuk másokkal. Számomra ilyen személyes találkozás volt, amikor a klinikai halál állapotában találkoztam Megváltónkkal. Olyan hívogató volt a halál, de Ő azt mondta nekem: Te még nem mehetsz tovább, mert befejezetlen feladatod van. Amikor félelmeimet elmondtam, azt mondta: Ne félj, mert veled leszek az idők végezetéig. Amikor erőm megfogyatkozik erre gondolok. Ma, amikor a Lelki Egészség Világnapja van, arra gondolok, hány embernek van szüksége erre a biztatásra. Az ember hajlamos arra, hogy átadja magát a mindent elsöprő önsajnálatnak. Pedig csak fel kellene idéznünk, mit élt át Megváltónk értünk! Ne féljetek!