Fáradhatatlanul

Akit az Isteni kegyelem egyszer megérintett, fáradságot nem kímélve azon munkálkodik, hogy újra és újra találkozhasson Megváltójával. Csaba Testvér egyik elmélkedésében azt mondja: Az Örök Élet zarándokai vagyunk. Amikor elérjük utunk egyik magasságát, Isten tüzet gyújt a talpunk alá, hogy újra és újra útrakeljünk. Az én életem is ilyen zarándokútként értelmezhető. Amikor megfáradok, fájdalmak intenek lassításra, eszembe jut csíksomlyói zarándokutam, a Hármashalom Oltárhoz való felkapaszkodásom. Zihálva kapkodtam a levegőt, erőm időnként elhagyni látszott, de ilyenkor mindig volt valaki, aki a hónom alá nyúlt, vagy vizet locsolt felforrósodott homlokomra. Ma is ez a fáradhatatlan munkálkodás jellemzi életem. Amikor utam egy magasabb szintre eljut, bizseregni kezd talpam alatta talaj. Utam önmagam választom, de Isten erőt, társakat ad, hogy eljuthassak Hozzá. Dicsőség a magasságban Istennek!