Gálospetri ősz

Az ember életének vannak Isteni kegyelemtől érintett napjai. Ilyen időszaka volt életemben az elmúlt hétvége. Hónapok óta nem volt lehetőségem, hogy felkeressem fogadott keresztfiamat Gyurikát Gálospetriben. Vonatra szálltam apró ajándékaimmal. Szombaton délben érkeztem a Szentháromság Kollégiumba. Mindenütt apró kezek szorgoskodtak. A kicsik már „Angyalváró” képeket, ajándékokat készítettek, a nagyobbak a felnőttekkel vagy a konyhai befőzésben segítettek, vagy János Gazdával az állatok ellátásában szorgoskodtak. János és Erzsike büszkén mutatták munkájuk gyümölcseit: A télire eltett befőtteket, savanyúságokat, zöldségeket, a megtelt fagyasztószekrényt, A kicsi kecskét, az udvaron kapirgáló szárnyasokat, az ólban röfögő kolbásznakvalót, a tapsifüleseket. Rózsafűzér Havában Gyurikának rózsafűzéremet vittem ajándékba. Soha nem mulasztom el, hogy lelki táplálékot is vigyek. Gondolataim befogadásra találtak, mert Gyurikával folytatott beszélgetésünk végén hozzám fordult: Józsi Bácsi, ugye a te szívedben is ott él Jézus? Igen és örül Nektek, vigyáz Rátok.