Gondolatok a világ végéről

Harmadik nekifutásra megnéztem a Modem Alkonyat című kiállítását. A kiállított képek komor képet festettek világunkról, szubjektív lenyomatát képeztek egy világvége eljöveteléről. Nem gondolom, hogy bele kellene süppednünk a sötét mélységbe. Minden gondolkodót foglalkoztat a sötét jelen. Szentgyörgyi Albert így ír: Psalmus humanus című versében: Uram! Vezetőt választunk vezetni minket, És szolgát szentelünk szolgálni Téged. De a vezetők nem vezetnek el Hozzád, Nem hallgatnak ők békéért esdeklő néma szavunkra, Rajtuk a hatalom rontása, az embert ember ellen vezetik. És a szolgák nem Téged szolgálnak, A hatalmat szolgálják és megáldják a fegyvereket. Gyötrik és gyilkolják embertársaimat a Te nevedben. Uram! Küldd el hozzánk a Te szolgáid, Hogy megmutassák az utat, mely Tehozzád, a békébe, Amely embert emberhez vezet.