Üdvözlégy, Anyám!

Éves kiemelt zarándoklatunk, a Kármelhegyi Boldogasszony Búcsú kegyelmi ajándékait veszem elő elcsendesedve, elmélkedve. Ha megkérdeznék tőlem, melyik a legszebb magyar szó, azt felelném: Édes’. Anyai nagybátyám szólította így édesanyját. Nekem nem adatott meg sokáig, hogy bárhogyan szólíthassam Édesanyámat. Ma már csak Égi édesanyámat szólíthatom, oltalmat keresve Nála. Minden alkalmat megragadok, hogy találkozzam vele. Ötvenfős zarándokcsoporttal indultunk a felvidéki Barkára. Megérkezésünk után első utam a cigánysor utolsó, düledező házacskájához vezetett, hogy örömet szerezzek pártfogoltjaimnak: Ilonának és gyermekeinek. Négy hónapja gyarapodott a család. Jó volt látnom a csillogó gyermekszemeket, amikor átadtam ajándékaimat. Ilona, az édesanya arcán is boldogságot láthattam. A búcsú meghívott celebránsa: Dr. Korzenszky Richárd Atya, a Tihanyi Apátság perjelje arra kérte a zarándokokat, hogy vigyenek búcsúajándékokat haza, de ne csak olyanokat, amik szatyorba rakhatók. Ilona családjától kaptam az első ajándékot. A második ajándék a bencés perjel előadása volt, amelyben arról elmélkedett, hogy mire neveljük gyermekeinket. A harmadik ajándékot a Máriás Nővérektől kaptam, akik ötvenfős zarándokcsoportunknak vallottak máriás lelkiségükről. A feszült figyelemmel hallgató, kérdező zarándoktársaim arcán láttam, mennyire ki vagyunk éhezve a Máriás Nővérek szeméből sugárzó tisztaságra. Bizonyára a zarándokút kegyelmeit majd hosszabb idő távlatából fogom megérteni, értelmezni, mint ahogyan mos jöttek elő Komáromi János Testvérem gondolatai: A világ megmaradása függ az édesanyákon. Az Ő anyai gondolkodásuk, felelősségérzetük tud megóvni bennünket a tragédiáktól. Talán nem véletlen, hogy Mindszenty József Bíboros, akit szentként tisztelek, így gondolkodott: . „Ha földi nőben hasonlatot fedezek fel az édesanyámmal, már tisztelettel nézek rá – mondotta. – Milyen nagy tisztelettel, szeretettel és bizalommal kell akkor néznünk a Szent Szűzre, aki természetfeletti síkon ugyanazt teszi értünk, amit édesanyánk tesz értünk földi életünkben.” Minden szépet, jót, kedveset, amit édesanyánkban tapasztalunk, azt megtaláljuk Máriában természetfölötti vonalon és kimondhatatlanul nagyobb mértékben. Minden édesanya fájdalmas anya, de nincs anyai gyötrelem, mely a Szűzanya fájdalmával felérne... Minden édesanya édes tejével táplálja gyermekét; a Szűzanya a kegyelem édes mennyei eledelével táplál bennünket. Amikor áldozunk, ő adja Szent Fia testét és vérét gyümölcsoltó készségével... Az édesanya karján hordozza gyermekét, a Szűzanya anyai oltalmának karján hordoz minket... Az édesanya tanítja gyermekét imádkozni, de a Szűzanya az, aki imánkat a mennyei Atya trónja elé viszi... Az édesanya csókkal küldi gyermekét a világba és ölelő karral várja vissza; a Szűzanya a siralom völgyéből az égi hazába vár bennünket vissza... És a párhuzam így megy tovább a befejezésig, amikor a hasonlatoknak teológiai alapot ad a keresztséggel, melyben újjászületünk az örök életre, és a kegyelemmel, melynek erejében felnövekedünk benne. „A Teremtő a gyermeki szívbe kitörölhetetlen, mély szeretetet oltott az édesanya iránt. Ennek a természetes törvénynek van mása a természetfölötti világban a Szűzanya, az Isten anyja, a mi anyánk iránt.” Boldogok, akiknek szeretete anyjuk iránt nem fogyatkozik. Boldogok, akiknek szeretete a Szűzanya iránt állandóan növekszik.”