A monitor előtt merengőkhöz

Mai gondolataimat egy vers idézettel kezdem: Internetes szerelem „Beteg vagyok édesanyám, gyógyíthatatlan beteg. Szőke fruska rabolta el az én árva szívemet. Éjjel-nappal csak merengek, a képernyőn keresem. Hátha máris megjelenik, végre belép kedvesem. Feltöltött ő egy fényképet magáról, s ez végzetem. Rátekintve elfog engem egy nagyon mély érzelem. Állandóan gondolok rád, web-kamerád vedd elő! Hadd lássalak szemtől-szembe, internetes királynő! Beteg vagyok, lásd, mit tettél, sok e-mailem hozzád száll. Legalább a chat-ra jönnél, sajgó szívem arra vár! Te gyógyítasz, nincsen más ír, az én fájó lelkemnek. Csak ha kacsód oly privit ír; nagyon-nagyon szeretlek! Minél előbb találkozzunk! Egy msn, jól jönne... Egyeztetni randevúnkat, én várok rád örökre! A monitor bekapcsolva éjjel-nappal azt lesem. Hej de nagyon ég bennem az internetes szerelem! Fáj a szívem, fáj a lelkem, olyan nagyon imádlak! Bánatos a könnyes szemem, ha neten nem látlak. Találkozunk, minél előbb, csókjaimat küldöm én..., Megyek hozzád a hét végén, mindörökké légy enyém! Lásd, hogy mit is küldök neked, máris megy egy sms. Árva lelkem azt üzeni, nagyon-nagyon szerelmes!” Szerző:/ Szuhanics Albert/ Forrás: poet.hu Az elmúlt napok történései ráirányították figyelmem az internet veszélyeire, csapdáira. Bizonyára sokak megdöbbentek a hírre, hogy egy fiatal, öngyilkosságra buzdított más fiatalokat. Magam, sokáig ódzkodtam az internettől, mert felesleges időpocsékolásnak tekintettem. Azután, amikor belekóstoltam a „tudás almájába”, már felmerészkedtem a virtuális országútra. Látom, milyen sokan szenvednek a magánytól, emberi kapcsolatok hiányától. Az internet erre adott egy választási lehetőséget, amivel jól vagy rosszul élünk, vagy visszaélünk. Mindig vigyázok arra, hogy csak annyi időt töltsek „online”, amennyi még nem visz rossz irányba. Csak valós emberi kapcsolataim ápolására használom. Igyekszem minél több időt tölteni a szabadban, a városban. Jó lenne belátnunk, hogy a „tudás almája”, ma az internet. Vigyáznunk kell, hogy ne váljék az eredendő bűnXXI. Századi változatává!