Szegények karácsonya

Szent András napján kezdett karácsonyi böjtömet Advent első vasárnapján befejeztem. Helyet készítek lelkemben a Megváltó érkezésének. Reggel a Jézus Szíve Templomba siettem, hogy elvégezzem szent gyónásomat. A vasárnapi szentmise után, délután a város szívébe siettem. Együtt akartam ünnepelni Debrecennel. Az Emlékkertben épített Betlehemi jászolhoz vittem ajándékomat, egy keresztet. Az eső ellenére százakkal együtt várakoztam az adventi gyertyagyújtásra. Mellettem, szemmel láthatóan kapatos fiatalember állt, feleségével, két kicsi gyermekével. Főnök, meg tudja mondani, hogy most minek örülünk? Kérdezte tőlem. Elszomorodtam. Vajon, ennek a szegény családnak mit fog üzenni Karácsony? Bizonyára hívogatóbb lesz számukra a hipermarketek „csilivili” ragyogása. Azután szétnéznek a zsebeikben és szomorúan konstatálják, hogy ismét szegényes lesz az ünnepük. Pedig csak Karácsony igazi üzenetét kellene meghallaniuk. Az ünnepi gyertyagyújtással kigyúltak a város ünnepi fényei. De jó lenne, ha eljutnának a legtávolabbi szívekig!