Segíthetek?

A minap, csúcsforgalom időszakában várakoztam Debrecen egyik legforgalmasabb utcájának gyalogátkelőjénél. Mellettem idős nénike várakozott. Egyik kezében megrakott guruló cekker, másikban görbebotja. Magam is nehezen, lassan mozgok, nekiiramodtunk. Segíthetek? Kérdeztem, majd hóna alá nyúlva indultunk a túlpartra. Kapkodni kellett lábainkat, mert a zöld lámpa máris villogott. Mellettünk kerékpárosok suhantak, szinte a szele is kimozdított bennünket egyensúlyunkból. Azután az autók iramodtak neki, csikorgó kerekekkel, dudálva, szitkozódva. Valahogy így vagyunk ezzel a közelgő karácsonyra várva. Mindannyian látjuk egyre nehezedő megélhetésünket. El vagyunk keseredve, vajon miből fogjuk megszépíteni ünnepünket. Én már régóta nem tudok versenyre kelni hozzátartozóimmal. Évek óta nem vásárolok karácsonyra. Helyette igyekszem másoknak adni. Mert mindannyian tudjuk: Ajándékot adni nagyobb öröm, mint kapni! Nyúljunk hát a hóna alá nélkülöző honfitársainknak! Gyakoroljuk a kérdést: Segíthetek?